Fogyó időben
Ritkábban, egyre hatalmasabban
dobban a szív az évben.
Holnap
Szilveszter! S azután? – Mélyebbről,
messzebbről, mind melegebb múltból
bőgnek máris a barmok az esti
ködben a kútnál.
Új, új – beh új – Újév
vár ridegen lent most a laposban. Szánon
szálltunk rá valaha! Emlékszel? Amidőn
új lehetett még az idő. Megújult
– leánydaltól – még a remény; meg
esztendőszámra a hit! Most csak a köd,
meg a nyirkosság. Ha volna is éppen:
mire volna a hó jó?
Egyre szűkülnek
a határvonalak köröttünk, a riadt
nép fülelésében: a közelgő
ágyudörejben.
