109 éves lenne

Százkilenc éve, 1902. november másodikán

született Illyés Gyula a Tolna megyei Felső- 

rácegrespusztán. Születése napjának később 

versben állított emléket, s most mi is ezzel 

a költeménnyel emlékezünk.

(Kép: "Ebben a szobában született Illyés Gyula". 
Illyés Gyula élete képekben. Gondolat, 1982, 8. oldal)

Egy sápadt nő egy kis szobában...

     Nem volt riadalom a pusztán,
amikor megszülettem én
váratlanul, hivatlanul tán
halottak estelén,
     novemberben, halottak napján,
gyertyagyújtáskor, amidőn
fejfák tövén a puszta népe
künn térdepelt a dombtetőn,
     harangszókor, mikor a szomszéd
falvak magas sírkertjei
hirtelen testvér-őrtüzekként
elkezdtek fényleni.
     A völgyben egy kis házban akkor
szédült nehéz kínra anyánk.
Elképzelem a téli tájat
és azt az éjszakát:
     egy sápadt nő egy kis szobában
s körül a komor hegytetők
ormán villogó koronákként
lobogó temetők.
     Körül a halál diadalma,
gyertyás, kisértő ünnepély
és lent egy váratlan sikoltás
a párás völgy ölén.
     Fönt sírás, tompa jaj, harangszó
és lentről a völgy, mint meleg
tenyér fölnyújt vigaszul egy csöpp
sikongó életet.

Halottak napjára

Hol van a régi mindenszentek fénye?
A békülő halál szép ünnepélye?
Munkáé most a nap.

A dolgozó halálé.

Halottak napján jöttem én a földre
a szép hajóval. Izgatottan-félve
várom mindegyik év
tél-fordulóján, hogy visszajön értem,
jő fényesen, hogy fölvegye az éjben
elveszett gyermekét.

Beh jó az elsötétités. Megértem,
mennyivel jobb a halál észrevétlen,
meghitt lepel alatt,
akár a szerelem! Hold, tiszta csillag,
te lásd csupán, ki eddig is láthattad
elalélásomat.

Nézz föl, csak az vigasztal.
De ki nézi szekérnek a Göncölt? S medvének! Óriási
meritő kanál, kikészitve.
Már forr a lé.

(Halottak napja, 1943, részlet)