Halottak napjára

Hol van a régi mindenszentek fénye?
A békülő halál szép ünnepélye?
Munkáé most a nap.

A dolgozó halálé.

Halottak napján jöttem én a földre
a szép hajóval. Izgatottan-félve
várom mindegyik év
tél-fordulóján, hogy visszajön értem,
jő fényesen, hogy fölvegye az éjben
elveszett gyermekét.

Beh jó az elsötétités. Megértem,
mennyivel jobb a halál észrevétlen,
meghitt lepel alatt,
akár a szerelem! Hold, tiszta csillag,
te lásd csupán, ki eddig is láthattad
elalélásomat.

Nézz föl, csak az vigasztal.
De ki nézi szekérnek a Göncölt? S medvének! Óriási
meritő kanál, kikészitve.
Már forr a lé.

(Halottak napja, 1943, részlet)