Hunyt szemmel

Mihelyt a szemem nyitva van,
lehunyom rögtön önmagam:


nyomban nem leszek semmi sem,
csak szem, csak világ-teli szem,


De ha szememet lehunyom
én nyílok ki: birodalom,


földrész leszek, oly végtelen,
határaim sem érhetem.


Zenit-Nadir: pólusig ér
lábam és fejem közt a tér.


Kedvemre utazgathatom
biborszín folyamaimon,


zuhogókon, erdők, mezők,
szorosok, zord csúcsok között;


hol se nappal, se éjszaka,
se nyár heve, se tél hava.


Biborszín táj fölött hiven
egyenletesen süt szivem.


És idő sincs s a képzelet
sejti az örök életet.

Ráadás élet

 "...gyakran olvasok apámról és a művéről olyan elemzést, amelyben nem ismerek rá arra a személyre, akit megismerhettem, akinek közelében élhettem. Másfajta Illyés Gyulára emlékszem, mint amilyennek egyes mai értelmezések láttatják.

 Éppen ezért, amikor a kiadó megtisztelő kérésére hozzáfogtam a jelen válogatáshoz, elhatároztam, hogy a legkedvesebb verseimet teszem bele, nem leszek tekintettel semmilyen más szempontra, sem iskolai tananyagban szereplő művekre, sem az úgynevezett "antológia" darabokra. Nemcsak saját önzésem miatt, hogy a legjobb antológiának azt érzem, amelyet magam állítok össze magamnak, hanem azért is, mert - reményeim szerint - ilyen módon, pusztán az ösztöneimre hallgatva, talán közelebbi, az "irodalmi kánonnál" meghittebb képet adhatok apám személyiségéről, sok ágban folyó gazdag költészetének eddig még nem kellően értékelt áramairól is" /Illyés Mária/

Megjelent Illyés Gyula válogatott verseskötete a Ráadás élet. A kötet utószavában a szerkesztő, Illyés Mária így vall a válogatás szempontjairól és édesapja életművének aktualitásáról: 

Utószó -  némi magyarázattal

Illyés Gyula újabb versválogatásának összeállításakor a fölmerülő első kérdés az volt, hogy mennyiben indokolt a költő halála után harminc évvel válogatott verseit közzétenni. Azt gondolhatnánk, hogy sokkal nagyobb szükség volna összes verseinek kritikai kiadására.

Hiszen Illyés Gyulának a huszadik század negyvenes éveitől számítva három alkalommal jelent meg összes verseit közzé tévő kötete, ezek anyagát a hetvenes évektől a Szépirodalminál az életműsorozat négy verskötete, majd pedig 1992-ben ugyanott a háromkötetes Összegyűjtött versei közölte újra. Vers-válogatása - csak életében - mintegy tíz jelent meg, egyet ezek közül ő maga állított össze, az 1981-es Konok kikeletet, halála után pedig (nem számítva a könyvárusi forgalomba nem került kis példányszámú köteteket, valamint a kalóz-kiadásokat) újabb hat kötet  látott napvilágot, olyan szerkesztők ízlése szerint, mint Csoóri Sándor, Domokos Mátyás, Lator László vagy Tamás Attila. Az említett kötetek példányai már nemigen találhatóak meg a könyvpiacon, a logika mégis azt kívánná, hogy a következő Illyés-kötet inkább annotált összes verseit tartalmazza, mintsem egy újabb válogatást.

A kritikai kiadást -  melynek hiányát elsősorban a versekkel komolyan foglalkozó olvasók érezhetik - talán az hátráltatja továbbra is, hogy Illyés Gyulának nem beszélhetünk "összes verseiről", hiszen a hagyatékában van még publikálatlan anyag. A halála után kötetbe foglalt versein, a Semmi közelíten kívül, a folyóiratban publikált, de kötetbe már föl nem vett verseinek száma körülbelül száz, és ezeken kívül is van még olyan, amelyik ki sem került a kéziratait őrző dobozokból.

Mindennek ellenére úgy éreztem, hogy válogatott versek megjelentetésének csak akkor van értelme, ha az esetleg többet, vagy mást ad, mint a korábbiak;  vagy ha Illyés Gyuláról valami módon új képet nyújt, valamennyire eltérőt az eddig kialakulttól. Főleg azért, mert gyakran olvasok apámról és a művéről olyan elemzést, amelyben nem ismerek rá arra a személyre, akit megismerhettem, akinek közelében élhettem. Másfajta Illyés Gyulára emlékszem, mint amilyennek egyes mai értelmezések láttatják.

Éppen ezért, amikor a kiadó megtisztelő kérésére hozzáfogtam a jelen válogatáshoz, elhatároztam, hogy a legkedvesebb verseimet teszem bele, nem leszek tekintettel semmilyen más szempontra, sem iskolai tananyagban szereplő művekre, sem az úgynevezett "antológia" darabokra. Nemcsak saját önzésem miatt, hogy a legjobb antológiának azt érzem, amelyet magam állítok össze magamnak, hanem azért is, mert - reményeim szerint - ilyen módon, pusztán az ösztöneimre hallgatva, talán közelebbi, az "irodalmi kánonnál" meghittebb képet adhatok apám személyiségéről, sok ágban folyó gazdag költészetének eddig még nem kellően értékelt áramairól is.

Ugyanakkor az új válogatás létrehozásakor nyomós indokom volt, hogy az olvasóknak bemutassam Illyés Gyula kötetben még nem közölt  verseinek egy részét is.

Ebbe az új válogatás-kötetbe fölvett majdnem háromszáz vers mellé ezért a kiadatlanok közül is kiválasztottam nagyjából hetvenet, két részre osztva őket, mert két eltérő egységet alkotnak: külön a szerelmes verseket, és külön a többit. E két résznek a Mennyi minden fájt és az Odaátról címet adtam - egy-egy vers címe nyomán.  Itt minden vers alatt föltüntettem - szögletes zárójelben - a korábbi folyóiratbeli megjelenésének helyét és a megírásának valószínű évszámát, valamint azt, hogy a vers a hagyatékban kézírásban vagy gépiratban maradt-e meg. A kerek zárójelben Illyés Gyula jelezte a versek készülésének dátumát.

A kiadó kissé szűknek ítélvén a válogatásomat megtoldotta további versekkel, több, mint félszázzal. Így végül elég terjedelmes kötet jött létre, négyszáznál több verssel.  A kiválogatott versek szövegének alapjául a már említett háromkötetes Illyés Gyula Összegyűjtött Verseit vettük, amely a Szépirodalmi Kiadónál 1992-ben jelent meg Domokos Mátyás gondozásában. A világhálón is megtalálható, de szövege nem mindenütt egyezik a kinyomtatott példányéval. Mivel a háromkötetesben kikereshető egy-egy vers  korábbi kötetbeli helye, a jelen kiadásban a korábbi megjelenést nem tüntettünk föl, csupán a tartalomjegyzékben jeleztük, hogy melyik vers melyik kötetből származik.

A versek sorrendjében is követtük a háromkötetesét, tehát a kötetbeli megjelenés kronológiáját, azzal az eltéréssel, hogy az ott a függelékben közölt darabokat itt betettük időbeli helyükre, megfelelően jelezve a tartalomjegyzékben beljebb ugratva címüket, hogy eredetileg nem szerepeltek a megfelelő kötetekben.

A válogatásba nem vettünk föl részleteket hosszabb költeményekből, mint amilyen az Ifjúság, a Hősökről beszélek, a Tizenkét nap Bulgáriában, a Két kéz, vagy az Éden elvesztése, kivételt csak a Három öreg bevezető versével tettünk, amely a Nyugatban is önállóan jelent meg, Igen, hazaértél címmel.

A kötetben eddig még nem közölt versek adták a legtöbb gondot. Két csoportjuk közül az Odaátról című, a nem szerelmes versek, a legkülönbözőbb időpontokból származó verseket tartalmaz, a legkorábbi a harmincas évek végéről való, a legkésőbbi a nyolcvanas évek elejéről, némelyik talán befejezetetlen A másik csoport, a Mennyi minden fájt nagy része szintén hasonló időszakot ölel föl. Ezekben - egy vagy kettő kivételével - apám anyám iránti érzelmeit fogalmazta meg. Egy részüket apám megismerkedésük elején írta, időpontjuk pontosan meghatározható tartalmukból, a másik részüket az ötvenes években, egy Emléksarjasztó címmel jelzett füzetben, amelyben fölidézte kapcsolatuk kezdetét. A harmadik részük már a hetvenes évek termése.

Amikor ezeket elővettem, lemásoltam, kiadásra odaadtam csak a józan eszemre hallgathattam, és kételyekkel kellett - kell ma is  - szembenéznem. A versek jók, miért nem jelentek meg? Igaz, némelyik talán befejezetlen, de Illyés Gyulának, a Befejezetlen versek közreadójának nagyon is volt szeme a befejezetlenség spontaneitásában, a kimondatlanban, a sugallt, a csak megkezdett  gondolatban rejlő varázsra. De tudjuk, hogy szívesen "fektette"  verseit, majd újra és újra elővéve alakított rajtuk. Lehet, hogy munkamódszeréből adódóan némelyikről elfelejtkezett? Nyilván ez is megtörtént. De ugyanakkor van közöttük olyan, nem is egy, amelyiket nehezen lehetne beilleszteni Illyés Gyula bármelyik megjelent kötetébe, mert eltér annak költői hangvételétől, "stílusától", vagy akár érzelmi világától. Fel kellett ismernem azt, amire korábban nem gondoltam, nem lévén "szakmabeli" - tehát sem irodalomtörténész, sem költő - , hogy a valamirevaló költő nemcsak verset ír, hanem kötetet is alkot, életművet épít, akár tudatosan, akár ösztönösen.

Remélem, hogy amikor majd apám hagyatéka teljesen földolgozott állapotban lesz, mindezekre a kérdésekre pontosabb választ kaphatunk. Addig is, kérve az olvasó türelmét, nyújtom át ezt a talán rendhagyó válogatást.

(Illyés Gyula, Ráadás élet. Válogatott és kiadatlan versek. Magyar Napló, Budapest 2012, 383 oldal, 3900 F)

Beszámoló a kötet megjelenéséről a Litera.hu oldalon: 
http://www.litera.hu/hirek/illyes-gyula-raadas-elet
A kötet bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban:
http://www.pim.hu/object.215259ec-2e44-423d-891e-79f3b1e93b05.ivy

Link

Az Ítélet előtt című, eddig kiadatlan regény és egy új versválogatás megjelenéséről számol be az Index:

http://index.hu/kultur/2012/11/07/ismeretlen_illyes_gyula-regenyre_bukkant_a_lanya/

MEGHÍVÓ

"Nyújtsuk magasra örökségünk szép darabjait..."

EMLÉKEST ÉS KÖTETBEMUTATÓ 

LLYÉS GYULA SZÜLETÉSÉNEK 110. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

2012. NOVEMBER 8-ÁN 18 ÓRÁTÓL
A PETŐFI IRODALMI MÚZEUMBAN

 A vendégeket köszönti és az estet megnyitja 

E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és 

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke

A Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelenő

Illyés Gyula Ráadás élet - Válogatott és kiadatlan versek című kötetét

bemutatja

Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője és

dr. Illyés Mária művészettörténész, filológus, Illyés Gyula gyermeke

Illyés Gyula verseit előadja Blaskó Péter Kossuth-díjas színművész és 

Jegercsik Csaba Kosztolányi-díja színművész

Hangszeren közreműködik Kiss-Szabó Viktória okleveles zongoraművész

és Rosonczy-Kovács Mihály népzenész

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A tihanyi ház - "Szétnézve egy-egy pillanatra még"

A SZERELMES FÖLDRAJZ  magyar ismeretterjesztő filmsorozat legújabb részében Illyés Mária, Illyés Gyula lánya vall édesapja szeretett vidékéről, Tihanyról.


Ikával Tihanyban - Illyés Gyula emlékére 
Illyés Mária, Ika így vezeti be "szerelmes földrajzát": "Számomra a tihanyi ház, a kert és maga a táj tele van emlékkel és élményekkel. Életemben a budapesti otthonunkon kívül talán Tihanyban töltöttem a legtöbb időt: kisgyerekkoromtól fogva szinte minden nyarat. Emlékeim legfőképpen a családhoz és a barátokhoz fűződnek. Hogyha a "szerelmes földrajzra" Szabó Zoltáni értelemben tekintek, tehát azt nézem, miként hatja át a tájat és a vidéket közös kulturális örökségünk, akkor azt mondhatnám, hogy nekem nem is volna szabad erről beszélnem. Hiszen ennek a tájnak, ennek az egész helynek sokkalta ékesszólóbb tanúja volt. Édesapám, Illyés Gyula. El is határoztam hát, hogy ezt az alkalmat arra használom föl, hogy átadjam neki a szót, átadjam személyének a Szerelmes földrajz e műsorát. Annál is inkább, mivel éppen ebben az évben lesz száztíz éve, hogy apám megszületett; 1902. november 2-án."

A filmet november 4-én (vasárnap) 14:30-kor és november 9-én (pénteken) 8:35-kor vetíti a Duna Televízió, november 17-én (szombaton) 14:20-kor pedig a Duna World. Az adás feliratozva a teletext 333. oldalán elérhető.

Leírás és vetítési időpontok:
http://port.hu/szerelmes_foldrajz/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=19705492&i_topic_id=1

Jövevény

November tiszta lehellete illesse arcát, fenyők friss illatától
ébredjen tétovázó lelke a kalácstestű kis jövevénynek,
Ki búcsú nélkül, fájdalom nélkül indult el s ime közibénk érkezett ma
S fölsír az alacsony mennyezetű szobában,
Míg mi, nehéz rokonok, zsíros kezeinket kinyujtjuk
S vastag üvegpoharakban harsogva koccintjuk össze az újbort
A mélytekintetű anya felé.


Mély, mély tekintetű és messze lát ma ő.
Gyűrt vánkosok közt kicsi feje hátrahanyatlik,
Mint virág, kinek beteljesült vágya s boldog ájulatban
Hallgatja a méhek tompuló zümmögését,
Hátrahanyatlik s mosolyog: feldúlt testét máris elfeledte.


– Sokáig buzogott mélyen a víz, míg kiszakadt – szólok én hozzá – s
látod, indul a forrás,
Éjjel majd hallani fogod halk csobogását s apró gügyögéseket hallasz a
ritkuló csöndben,
Két oldalt fák hajolnak fölé, távoli szél lengeti lombjuk, szárnysuhogás
ez, elalhatsz,
Pihenhetsz, néném, gyermeked pihegésének enyhe zenéjén…


Alhat ő – nyugodhat –, ő elvégezte dolgát! Csak mi kemény
Férfiak állunk itt esetlenül, tavasz és az ősz
Szelei alatt értelmetlenül, karunk mint a lomb hajlong,
– Igyunk, rokonaim – lehullhatunk mi, elsodorhat minket ez a szél,
Nevünk és szögletes arcunk emléke megmarad és eltemetett
Kedvünk is kivirradhat még az újszülött mosolyában.

Terhünk a Föld

                                           J. Supervielle-nek, hálásan

Súlyosabb egyre, minden egy
halottal nehezebb

a Föld, Földünk, de vinni kell,
letennünk nem lehet.


Mert mi hordozzuk, mert mienk,
általunk lett, ami
és csak addig lesz Föld, amíg
meg bírjuk tartani.


Súlyosabb egyre; láb inog,
kar bénul, váll sajog,
mert mi meg egyre ritkulunk
hűséges Atlaszok.


Nehezül a Föld: egyre több
benne az áldozat,
a kín; de ő, ő büntelen –
elhagyni nem szabad!


Tartani kell, bár könny s kudarc
erőt, reményt legyőz;
minden katona az egész
seregért felelős.


De vinni kell, haladni, bár
egyedül cipeled;
mert ha belebuksz: belehalsz,
veled is nehezebb!