A titok

Betübe, képbe, hányszor, s arcba írva
olvastam én is: tépd le ma a rózsát.
Ma! Mert halandó! Mert e ma a titka
minden titoknak! Ma: ez a valóság!


Betübe, képbe s – hajh – szép arcvonások
filmdrámáiba (melyeket az évek
pörgettek) láttam írva a tanácsot;
tépd, ma!… s olvastam az iszonyu érvet:


elhull!… s én kímélve, hogy ne csináljak
se a törékeny tőnek bajt, se másnak,
téptem is – téptem?! Csak e mai Másnap


döbbent rá: nem, nem, nem fértem az élet
titkához! Miért? „Azért, mert nem élted!
Nem a halandót – a halált kimélted!”