Üres édenNaponta átböngészem a gyümölcsöst.
Naponta nagyobb öröm, ha akad
a falomb közt, a sárgán gyérülő közt
egy ritka szem, egy árván ottmaradt –
abba képzelem az egész nyarat.
Ömlik a levél, aranyeső támad,
ahogy megrázom a dér-nyalta ágat.
Üres határ, kék ég, tiszta távol.
Magányos Ádámként járom e sápadt
édent, melyből legjobban te hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üzenetek