Az őszi Tihanyból 6.

Sokszoros szeretet

Minden örömöm megkétszerezem
azonmód, ahogy véled megfeleztem.
Óh, ostobák, kik nem kétszeresen
éltek, kik nem szerettek önfeledten,
nem osztódtok – nem csak szerelemben!
És ostobák mi, százszor ostobábbak,
kik nem hiszünk e szép példaadásnak,
fönnen kiáltja, csak sziveden áll, hogy
kapj egy helyett sorsot két milliárdat –
a szeretettől, mely soha el nem fogy.