Idén szeptember 9-én lenne 81 éves Latinovits Zoltán. A
színészkirály évfordulóját országszerte számos esemény, rendezvény, kiadvány és
cikk ünnepli. Minthogy Latinovits és Illyés munkássága több ponton is érinti
egymást, úgy gondoltuk, érdemes dióhéjban összegyűjteni a legfontosabb
kapcsolódási pontokat, hogy az emlékezéshez mi is hozzátehessük a magunk
részét.
![]() |
Latinovits mint Pierre Amiel és Ruttkai mint Corba a Tisztákban |
Latinovits az évek során két Illyés-drámában kapott jelentős
szerepet. Először 1970-ben a Vígszínházban játszotta a Tiszták című tragédiában Pierre-Amiel pápai legátus szerepét, s ugyanebben
az előadásban Corba szerepét Ruttkai Éva vitte. Az erőszak és az erőszak
tagadásának küzdelmét, a közösség fennmaradásért, önazonosságért, a hit és
meggyőződés védelméért vívott harcát középpontba állító, az aktuális politikai
helyzettel félreérthetetlen párhuzamokat mutató drámában azonban nem
szerepelhetett sokáig. November 5-én a színház vezetése leváltotta a szerepről,
az előző esti Tiszták előadás
„veszélyeztetéséért”. Ez az esemény lehetett az egyik oka nem sokkal később a
Vígszínházzal való végleges szakításának is. Ezt követően Latinovits 1972-ben immár a Veszprémi
színházban alakította bravúrosan a Különc
című Illyés-drámában Teleki Lászlót (Telekiről és a Különcről egy korábbi bejegyzésünkben már írtunk).
A fent említett két dráma mellett Latinovits Zoltán mint
elsőrangú költőink verseinek tolmácsolója teremtett új, átütő erejű előadói stílust.
Értelmező, elemző, ugyanakkor a művet minden mélységében és rezdülésében átélő
előadóként értelmezte újra költészetünk remekeit, köztük Illyés Gyula számos jelentős
versét, mint az Óda a törvényhozóhoz,
Nem volt elég, Bartók, A magánszorgalmú
kutyák...
Illyés egy ízben így nyilatkozott alakításról: „Latinovits mondta el egyszer jelenlétemben az Örök művek világa című versemet.
Akkor én már-már elfelejtettem, nem tartottam jelentékenynek. De ahogy ő
elmondta, akkor értettem meg szinte magam is, mi is van abban a versben."
Ez a kettőjük között érezhető kölcsönös tisztelet és
figyelem annak a bizonyítéka is, hogy alkotó és előadó kapcsolata nem egyszerű
és egyirányú, hiszen a kivételes tehetség befogadói, értelmezői nézőpontja hatással
lehet magára a szerőzre is.
Illyés és Latinovits kapcsolatáról bővebben szól Ablonczy
László „A sakál dalol s a pacsirták vonítanak” című tanulmánya az Új Horizont
folyóirat 2001/3. számában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üzenetek