Latinovits 81

Idén szeptember 9-én lenne 81 éves Latinovits Zoltán. A színészkirály évfordulóját országszerte számos esemény, rendezvény, kiadvány és cikk ünnepli. Minthogy Latinovits és Illyés munkássága több ponton is érinti egymást, úgy gondoltuk, érdemes dióhéjban összegyűjteni a legfontosabb kapcsolódási pontokat, hogy az emlékezéshez mi is hozzátehessük a magunk részét.

Latinovits mint Pierre Amiel és Ruttkai mint Corba a Tisztákban

Latinovits az évek során két Illyés-drámában kapott jelentős szerepet. Először 1970-ben a Vígszínházban játszotta a Tiszták című tragédiában Pierre-Amiel pápai legátus szerepét, s ugyanebben az előadásban Corba szerepét Ruttkai Éva vitte. Az erőszak és az erőszak tagadásának küzdelmét, a közösség fennmaradásért, önazonosságért, a hit és meggyőződés védelméért vívott harcát középpontba állító, az aktuális politikai helyzettel félreérthetetlen párhuzamokat mutató drámában azonban nem szerepelhetett sokáig. November 5-én a színház vezetése leváltotta a szerepről, az előző esti Tiszták előadás „veszélyeztetéséért”. Ez az esemény lehetett az egyik oka nem sokkal később a Vígszínházzal való végleges szakításának is. Ezt követően Latinovits 1972-ben immár a Veszprémi színházban alakította bravúrosan a Különc című Illyés-drámában Teleki Lászlót (Telekiről és a Különcről egy korábbi bejegyzésünkben már írtunk).

A fent említett két dráma mellett Latinovits Zoltán mint elsőrangú költőink verseinek tolmácsolója teremtett új, átütő erejű előadói stílust. Értelmező, elemző, ugyanakkor a művet minden mélységében és rezdülésében átélő előadóként értelmezte újra költészetünk remekeit, köztük Illyés Gyula számos jelentős versét, mint az Óda a törvényhozóhoz, Nem volt elég, Bartók, A magánszorgalmú kutyák... 

Illyés egy ízben így nyilatkozott alakításról:  „Latinovits mondta el egyszer jelenlétemben az Örök művek világa című versemet. Akkor én már-már elfelejtettem, nem tartottam jelentékenynek. De ahogy ő elmondta, akkor értettem meg szinte magam is, mi is van abban a versben."

Ez a kettőjük között érezhető kölcsönös tisztelet és figyelem annak a bizonyítéka is, hogy alkotó és előadó kapcsolata nem egyszerű és egyirányú, hiszen a kivételes tehetség befogadói, értelmezői nézőpontja hatással lehet magára a szerőzre is. 

Illyés és Latinovits kapcsolatáról bővebben szól Ablonczy László „A sakál dalol s a pacsirták vonítanak” című tanulmánya az Új Horizont folyóirat 2001/3. számában.

http://www.pikk.hu/ujhorizont/2001_3/24.html